Mesetár

Az ördög meg a lány

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány, s az nagyon szép volt. Nem volt nála szebb a faluban. Mégse udvarolt neki egy legény sem.

A lány így szólt egyszer az anyjához:

- Édesanyám, fonóba mennék, pántlikát kössön már a hajamba! Az édesanyja szép piros pántlikát kötött a hajába. Elindult a lány, ment a fonóba, ott le is ült a lócára. Látja, hogy minden lánynak van legény, aki szépeket mondjon, csak neki nincs. Nagyon elszomorodott. Azt gondolta:

- Jönne már, nem bánnám: ördög vagy más, csak legényem lenne!

Ekkor megjelent egy szép legény az ajtóban, bejött és leült melléje a lócára. Ahogy ott ült, úgy udvarolgatott. Örvendett a lány, örömibe az orsóját is leejtette. Lehajolt érte, hát látja, hogy a szép legénynek lólába van. Jaj, nagyon megijedt!

Kapta a guzsalyát, szaladt hazáig, otthon az ajtaját jó bezárta. Hát az ördög már az ablak alatt mondja:

- Gyere ki, lelkem, gyere ki, gyöngyöm, ideki harmat csillog a fődön!

- Nem megyek.

- Gyere ki, galambom, gyere ki, virágom, ideki rózsa nyílik minden ágon!

- Nem megyek.

- Holnap hajnalra meghalsz, galambom - fenyegetőzött a lólábú legény, avval elment.

A lány szaladt az anyjához:

- Anyám, édesanyám, hajnalra meghalok! De arra kérem, édesanyám, ne vigyen ki engem az ajtón, ne temessen a temetőbe.

Hát, úgy tett az édesanyja, ahogy a lánya mondta. Eljött az ördög sötét fekete este, kereste a temetőben, de nem találta sehol.

A síron meg kinyílt egy rozmaring. Arra ment aranyos hintóban akkor az aranyos királyfi. A rozmaringillat megcsapta, mert nagyon jó illata volt. Azt mondja:

- Kocsisom kérlek, ugorj le szépen, azt a virágot szakítsd le nékem!

Ugrik a kocsis, szedné a rozmaringot, de nem sikerült neki:

- Hát amióta élek, ilyen virágot nem láttam, törném a szárát, és hiába.

Ugrott a királyfi, nem hagyta annyiban, nyúlt a rozmaring után, az meg mint egy kisbárány, úgy simult a kezéhez. Le is szakította. Otthon meg a tükör elé tette.

Hát úgy éjféltájba valami megkoppan, a szép rozmaringszál a tükörtől letoppan, s ott egy szép lánynak vált. A királyfi meglátta, felugrott, megfogta a kezét.

- Te az enyém, én a tied. Örökre egymásé vagyunk.

Könnye hullott erre a lánynak:

- Mért nem is hagytál szép rozmaringszálnak?

- Ne félj, mátkám, mit félsz tőlem, menjünk csak az esküvőre!

- Nem lehet kimennem, mert elvisz az ördög.

- Ne félj, mátkám, megvívok érted!

- Királyfi párom, ezt a próbát nekem kell kiállnom, arra kérlek, hogy hívd el édesanyámat!

El is jött az édesanyja.

Ők ketten nekiláttak, új lisztből szép új cipót sütöttek, úgy készült a lány a lakodalomra talpig fehérben. Édesanyja az új cipót betette a köténybe, úgy indultak a királyfival az esküvőre.

Az ördög már a kapu alatt várta. Odaszólt neki:

- Enyém vagy, te lány! Készülj, viszlek!

Megszólalt akkor menyasszony fehér kötényében az új lisztből sütött új cipó:

- Nincs többé hatalmad felettem, új lisztből lettem.

Megtántorodott erre az ördög, szólni se tudott, csak egy nagyot hörgött. Eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A szép lány meg az aranyos királyfi megesküdtek, és éltek nagy boldogan. Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj végére.

XS kevesebb mint 768px – mobilok
SM 768px and up – tabletek
MD 992px and up – közepes kijelzők
LG 1200px and up – asztali