délszláv mese
Élt egyszer egy király. Volt neki három fia meg egy lánya is, akit kalitkában nevelt, s úgy vigyázott rá, mint a szeme világára. Mikor a lány felnőtt, egy este arra kérte édesapját, engedje ki, had sétáljon egyet bátyjaival az udvarházuk előtt. Az apja nem bánta. De alig lépett ki a lány az udvarra, az égből nagy hirtelen egy sárkány rontott rá, elragadta bátyjai mellől, s felvitte a felhők közé. Lélekszakadva szaladtak a bátyjai apjukhoz, elmondták hogy mi történt, s fogadkoztak, hogy húgukat előteremtik a föld alól is. Apjuk beleegyezett, hogy húgok keresésére induljanak, adott mindegyiküknek egy-egy lovat s minden mást, ami az útra kellett, így aztán a három fivér elindult.
Hosszú vándorlás után megpillantottak egy palotát, amely ég és föld között lebegett. Hogy odaértek, arra gondoltak hátha ebben a palotában van a húguk? Meghányták- vetették a dolgot, végül is abban maradtak. hogy egyikük levágja a lovát, a bőréből bocskorszíjat hasítanak, a végét nyílra kötik, a nyilat meg fellövik, hadd fúródjék jól a ház falába, akkor aztán felkúszhatnak rajta. A két fiatalabb fivér biztatta bátyját, vágja le a lovát. De az nem állt kötélnek, a középső fivér sem, mire a legkisebb vágta le a lovát, bőréből bocskorszíjat hasított, a végét nyílra kötötte, fellőtte az ég és föld között lebegő palotába. Mikor aztán arra került a sor, hogy a szíjon felmásszanak a magasba, a két nagyobbik fivérnek megint csak nem akaródzott, s így a legkisebbik kapaszkodott fel.
Mikor felért a palotába, ment egyik szobából a másikba. Végül is az egyik szobában megpillantotta húgát, amint éppen üldögélt, s tetvészte a sárkányt, aki ölébe hajtotta a fejét s aludt. Ahogy megpillantotta a bátyját, megijedt s halkan kérlelni kezdte, meneküljön, amíg a sárkány fel nem ébred. A fiú azonban nem hajlott a szóra, hanem felkepat buzogányát, meglóbálta és jól fejbe vágta a sárkányt. Az meg álmában odakapott, ahol az ütés érte, s így szólt a lányhoz:
– Ej, de megcsípett valami!
Alighogy kimondta, a legkisebbik királyfi újra odacsapott a sárkány fejéhez, mire a sárkány ismét így szólt a lányhoz:
– Megint megcsípett valami!
Mikor a fiú harmadszor is meglóbálta a buzogányt, a húga intett neki, hogy a sárkány herezacskójára üssön. A fiú oda is csapott, s ahogy egyet odadöngetett, a sárkány menten ott maradt holtan, a király lánya pedig letaszította az öléből, a bátyjához futott, összecsókolózott vele, aztán kézen fogta, s vezetni kezdte a szobákon által.
Legelőbb is abba a szobába vezette , amelyben egy hollóparipa volt a jászolhoz kötve; a lovon színezüst szerszám ragyogott. Aztán a másik szobába vezette; itt egy fehér ló volt a jászolhoz kötve, azon meg színarany szerszám csillogott. Végül a harmadik szobában egy fakó ló volt a jászolhoz kötve, azon drágakővel ékesített szerszám villogott. Mikor már végig járták ezeket a szobákat, a királyfi húga egy újabb szobába vezette bátyját. Itt egy lány ült, kezében arany hímzőrámát tartott, s aranyszállal hímezgetett. Innen egy másik szobába vezette. Itt egy másik lány ült, s aranyszállal fonogatott. Majd egy harmadik szobába vezette. Itt egy harmadik lány gyönygszemeket rakosgatott sorba, előtte aranytepsin arany kotlós a kis csibéivel a gyöngyszemeket csipegette.
Mikor a királyfi az egész palotát bejárta, s mindent látott, visszatért abba a szobába, amelyben holtan ott hevert a sárkány; kihúzta a palotából, s lehajította a földre. Mikor bátyjai megpillantották öccsüket, majd kilelte őket a hideg. A legkisebb fivér ezután legelőször a húgát bocsátotta le bátyjaihoz, aztán mind a három lányt, egyiket a másik után, ki mivel foglalatoskodott. Ahogy engedte őket lefelé a magasból, az első kettőnél találgatta, kinek is szánja, de mikor a harmadikat bocsátotta le kotlósostul, csibéstül, azt bizony magának választotta. Bátyjai, akik megirigyelték öccsüket, mert hiszen ő találta meg, s szabadította ki húgukat, elmetszették a bocskorszíjat, hogy ne tudjon leereszkedni. Aztán előkerítettek a mezőről a juhok mellől egy kis pásztorfiút, régi gúnyája helyett újba öltöztették, s öccsük helyett őt vezették az apjukhoz, húgukra meg a három lányra szigorúan ráparancsoltak, nehogy bárkinek egy szót is merjenek szólni arról, amit láttak.
Egy idő múlva a legkisebb fivér az ég és föld közt lebegő palotában megtudta, hogy bátyjai meg a pásztorfiú menyegzőre készülődnek a lányokkal. Aznap, hogy a legidősebb bátyja tartotta az esküvőjét, a legkisebb királyfi felnyergelte a holló lovat, s épp akkor, mikor a násznép kifelé tartott a templomból, leszállt közéjük, s bátyját, a vőlegényt, úgy hátba legyintette a buzogányával, hogy az menten lefordult a lováról. Aztán ismét tova szállt, vissza az ég és föld közt lebegő palotába. Mikor megtudta, hogy középső bátyja készül az esküvőjére, épp akkor, mikor a násznép kifelé tartott a templomból, odaszállt a fehér lovon, s középső bátyját is úgy hátba legintette, hogy az menten lefordult a lováról a násznép közé, ő pedig lova hátán elrepült. Végezetül, mikor megtudta, hogy a pásztorfiú az ő választottjával készül esküvőjére, felült fakó lovára, odarepült a násznép közé, épp akkor, mikor kijöttek a templomból, s buzogányával úgy vágta fejbe a vőlegényt, hogy az egyszeriben holtan esett össze. A násznép nekirugaszkodott, hogy elfogja, de bizony ő nem gondolt menekülésre, hanem szépen ott maradt köztük s elmondta, hogy ő a király legkisebb fia, nem pedig a pásztorfiú, s hogy testvérei irigységből hagyták odafönn az ég és föld közt lebegő palotában. Minderről húga is, meg a lányok is tanúságot tehetnek. Hogy a király ezt meghallotta, megharagudott két idősebb fiára, s tüstént elkergette őket, a legkisebb fiát pedig összeházasította azzal a lánnyal, akit kiválasztott magának, és a birodalmát is rábízta.